Az Egyház liturgiájának szerves összetevői a szent jelek és a liturgikus cselekvés különféle megnyilvánulásai.
A harang, az oltár, a gyertya, a térdelés, a mellverés, az örökmécs mind része a szertartásoknak, de csak az mélyülhet el igazán a liturgia világában, aki ismeri e szimbólumok jelentését és jelentőségét.
A térdelés
Mit tesz az ember, ha elragadja a gőg? Kihúzza magát, fölvágja a fejét, kifeszíti mellét és egész termetét. Minden azt harsogja benne: „Több vagyok, mint te!” De ha valaki alázatos lelkű, kicsinynek érzi magát, lehajtja a fejét s összezsugorodik: „megalázza magát”. És pedig annál mélyebben, minél nagyobb az, aki előtt áll, s minél kisebbnek tűnik fel ő önmaga előtt. De mikor érezzük világosabban, milyen kicsinyek vagyunk, mint akkor, ha az Isten előtt állunk? A hatalmas Isten, aki épp úgy volt tegnap, mint ma , és épp úgy lesz száz meg ezer év múlva is! Aki betölti ezt a szobát és az egész várost, a földkerekséget és a mérhetetlen csillagos eget. S mindez csak annyi előtte, mint egy porszem. A szent Isten, a tiszta, igazságos és végtelenül fönséges… Milyen nagy is Ő… és milyen kicsiny vagyok én! Olyan kicsiny, hogy egyáltalán nem is hasonlíthatom magamat Őhozzá, olyan kicsiny, hogy semmi sem vagyok Ő előtte. Ha az ember ezt jól meggondolja, egészen természetesnek érzi, hogy nem állhat meg büszkén Ő előtte. Az ember ,,megalázkodik”, szeretné alacsonyabbá tenni termetét, hogy ne álljon ott olyan kihívóan, — és íme, máris föláldozta magasságának felét: letérdelt. S ha ez még nem volna elég a lelkének, meg is hajolhat hozzá. És ez a meghajolt alak azt mondja: „Te vagy a végtelen Isten, én pedig a semmi.” Ha térdet hajtasz, légy rajta, hogy ne legyen az elsietett, üres mozdulat. Önts lelket belé! A térdhajtásnak lelke pedig az, hogy a szív mélységes tisztelettel belsőleg is meghajol Isten előtt. Ha a templomba jössz, vagy onnét távozol, vagy ha elhaladsz az oltár előtt, hajtsd meg térdedet szép nyugodtan egészen a földig, s vidd bele ebbe a térdhajtásba egész lelkedet, mely így szóljon: „Én véghetetlen Istenem!” Ez azután alázat, ez igazság és mindannyiszor jót fog tenni lelkednek.
