Először vettem részt a nagyhét szertartásain. Nagyon kíváncsi voltam az eseményekre, úgy éreztem a böjtölésem végéhez közeledve, időt akarok szánni a nagy héten való aktív részvételemmel Jézus Krisztus követésére. Így is lett, családommal hol többen, hol kevesebben vettünk részt a programokon.
Csütörtökön, az utolsó vacsora emlékmiséjén ministrált gyermekem, az oltárfosztás különösen megérintett, amikor minden gyertyától és abrosztól megfosztották, borral és vízzel letisztították templomunk oltárait. A kis ministránsok pedig segédkeztek mindenben. A program az agapéval, vagyis mise utáni közös szeretet étkezéssel folytatódott. Közösen meghallgattuk Jézus búcsúbeszédének felolvasását és együtt indultunk a Tisza gátra az esti Keresztútra. Kéz a kézben, énekelve sétáltunk gyermekemmel és közösen imádkoztunk a tisztítótűzben szenvedő lelkekért a hívekkel. Nagyon példaértékű volt látni plébánosunkat, amint hordozta a keresztet. Mi is vállunkra vehettük a keresztet egy-egy állomás között. Kicsik és nagyok átölelték Jézus keresztjét és fejet hajtva csókolták azt. Nagyon vártuk a pénteket, két gyermekemmel vettünk részt a nagypénteki liturgián, ahol a Jubilate kórus teljesített énekszolgálatot. Nagyon megható volt a misén részt venni, közösen imádkozni. Nagyszombaton a gyertyás lampionos körmenet, keresztségünk megújítása emelte a szívünket. A harsonák és csengettyűk együttes ünnepélyes megszólalása szívbe markoló volt. Jézus feltámadását jelképezte. A szentmisét egy szeretet vacsora követte. Ezen az estén emelkedett hangulatú beszélgetések, jó együtt lenni érzések voltak jelen. A vasárnapi 9:30-as szentmisét követően jókedvű csokitojás keresés vette kezdetét a templomkertben a gyerekek nagy örömére. Minden szolgálatot teljesítő felé hálát érzek az önzetlen, segítőkész hozzáállásért, amivel segítették a nagyhét programjainak lebonyolítását! Jó volt együtt lenni, együtt növekedni hitünkben!
Ne féljetek! – mondta, ma is higgyünk neki,
Bár az egész világ félelemmel teli,
Vezessen bennünket szeretet s alázat,
Kövessük az úton, ahol nincs több bánat.
/Paga/
